A weboldal a böngészési élmény javítása érdekében sütiket helyez el a böngésződben. Ha többet szeretnél megtudni a sütikről, hogy azokat miként használja az oldal, illetve adataid védelméről, tekintsd meg a sütikről szóló tájékoztató oldalunkat.
A sütik felhasználásáról bármikor tájékozódhatsz a weboldal bármely oldalának alján megtalálható hivatkozás segítségével.

A sörfőzés művészete

"A jó sör már egyetlen kortyból felismerhető, de jobb, ha biztosra megyünk." Cseh közmondás

Köztudott, hogy a csehek szeretik a sört, és e csodás ital fogyasztása terén a világ élvonalába tartoznak. De hogy kerültek oda?

A földrajzi fekvésnek ebben minden bizonnyal nagy szerepe van. Európának ezen a részén a víz lágy, ami nagyszerűen kedvez a kellemes, üdítő ízű, friss világos sörök főzésének. A talaj és az éghajlat egyaránt tökéletes a remek árpa és a híres cseh komló termesztéséhez. Sok-sok évszázaddal ezelőtt a komló annyira fontos és értékes volt, hogy Vencel király halálbüntetést rendelt el azokra, akik termesztésre exportálták ezeket.

A sör népszerűségének másik fontos oka a sörfőzés hagyománya. Olyan országról van szó, ahol a komló termesztésére vonatkozó első feljegyzések egészen 1073-ig nyúlnak vissza (opatovicei kolostor). A sörfőzés és a komló első említése is 1088-hoz és a vyšehradi templom alapítóleveléhez köthető. Az első cseh sörfőzde 1118-ban épült.

A cseh polihisztor, T. Hagecius, 1585-ben írta meg az első kézikönyvet a sörfőzésről. Az autodidakta cseh sörfőző, František Ondřej Poupě volt az első, aki a sörfőzésnél hőmérőt használt, és így a sörfőzés folyamatának tudományos jelleget adott, ami a XVIII. században még teljesen szokatlan volt.

Ez a gyors és felületes történelmi áttekintés aligha méltó összefoglalása a cseh sörfőzés hagyományának, ám ahhoz elég, hogy megmutassa: a csehek igen sok időt áldoztak már a sörfőzés művészetének felfedezésére, és ez idővel kitűnő sörökhöz vezetett.

František Ondřej Poupě cseh sörfőző és a sörfőző iskola megalapítója volt az első, aki a sörfőzéshez hőmérőt használt.

A különféle módszereket és technológiákat mind kielemezték, és ezek közül a legjobbak még mindig használatosak. A cseh sörfőzdékben gyakran alkalmazott módszerek egyike a dekokció. A sörcefre (erjesztetlen sör) egy részének kétszer (kétszeres dekokció) vagy háromszor (háromszoros dekokció) történő felforralásával gondoskodnak arról, hogy a keményítők jobban hozzáférhetővé váljanak a malátában található keményítőbontó enzimek számára. Amit ez a sörhöz hozzátesz, az az, hogy jellegzetes malátaízt hoz létre, a sörivók legnagyobb örömére. A sörfőzés fortélyainak egy másik példája az a gyakorlat, hogy a főerjedés annyi napig tart, ahány fokot Plato-skálán a sör mutat (ez mutatja a sörcefre sűrűségét). Ha például a Plato-skála 12°-ot mutat, a sört 12 napig tartják főerjedésben. Ezen kívül a kitűnő sörök főzésének még sok más titka rejlik szerte e sörkedvelő országban.

A csehek és a sör között szövődött szerelemért részben a hagyományok és a földrajzi fekvés tehetők felelőssé. Ám ha mélyebbre ásunk, arra jutunk, hogy a kulcs a remek sörök létrehozása iránti szenvedély és az állandó innováció ötvözete. Ez a cseh sörfőzés filozófiájának lelke, és egyben annak oka, hogy a sör nemcsak életmóddá vált a csehek számára, de egy egész ország éltető eleme lett.